Október végén kezdődött... Amikor nemzeti tőkém az globális karvalytőke (TESCO) oltárán áldoztam fel... No, akkor hallottam először a Dzsingl Bellszt ebben az évben. Kicsit mondjuk elborult az agyam, mert az még oké, hogy november közepe-vége erről szól, na de két hónappal előtte? Kell nekünk fogyasztani ugye...

Aztán a helyzet fokozódni kezdett a mindent elárasztó csokimikulásokkal, szokásos giccsekkel és a csapból is álságos módon folyó szeretet ünnepével. Na ja, a 30-40%-al megugró havi bevételek szépen javítják a céges szeretetkézséget.

Aztán felbukkant egy ismerősöm két hete, amint a WIW-en lelkesen boldog új évet kívánt. Értetlenkedésemre kifejtette, hogy azért, mert azt tanulta a cégénél (értékesítő), hogy az elsőket jobban megjegyzik. Hát ja. Megjegyeztem.

Természetesen megindultak a 30-40 ismerősnek egyszerre elküldött sablonmailek is. Az Ady Endre ppt már 3x kíván boldog karácsonyt, pedig a java még hátravan. Valahogy ezeknek visszaírni sincs kedvem. El ne felejtsem a továbbküldött karácsonyi, zenélő mikulásos, táncoló rénszarvasos stb prezentációkat és játékokat.

Természetesen örül a karácsonynak az összes cég, akinek az adatbázisában valahogy benn van a címem. Már szintre várom az Intrum Iustitia & Centrum Parkoló kooprodukcióját, melyben a bírósági idézés mellé csatolnak egy fenyőfás képeslapot.

És miközben a egynyári popcorn sztárok diszkósított karácsonyi slágerei üvöltenek a torzító bevásárlóközponti hangszórókon, lassan megérkeznek az összes ismerősnek szétküldött giccses "Angyalka szállt az ágra" sms-ek is. És agyunkat lassan elönti, aminek nem kéne arra járni. Pláne nem az eredetileg Krisztus születésének ünnepében, amit ma szeretet ünnepének nevezve fogyasztói csúcsrajáratásként élünk meg.

Hát, boldog karácsonyt mindenkinek! Válasszatok ki egy embert az életetekből, és ezekben a napokban menjetek el vele elcsendesedni 1-2 órára valahova. Ezzel adjátok a legtöbbet.

Áldott karácsonyt mindenkinek!